Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kreativitás fejlesztés módszereinek ismerete, a módszerek gyakorlati alkalmazása

2012.06.14

 Az elmúlt ötven évben a kreativitáskutatások nemcsak a definíció és az azonosítás problémájával foglalkoztak, hanem konkrét fejlesztési eljárások is születtek.

A következő módszereket azért nevezhetjük elemei kreativitásfejlesztő technikáknak, mert szeparáltan, komolyabb programjellegű fejlesztés nélkül is alkalmazhatóak.

 

1)      Brainstroming („ötletroham”)

 A legismertebb kreativitást serkentő csoportmódszer.

A módszer alapelve arra épül, hogy az alkotó gondolkodás során minimálisan két fázist különböztethetünk meg:

 

a) gondolatok létrehozásának fázisát (generatív fázis)

b) ezek értékelésének fázisát (értékelő fázis).

 

A gondolkodás gátját sokszor a generatív fázisba bele-beleszövő értékelő mozzanatok jelentik, ebből következik, hogy a kreatív gondolatok létrejöttének érdekében a generatív fázisában el kell vetni minden kritikus gondolatot, az értékelést el kell halasztani.

 

Alapvető szabályai: a kritika és az értékelés tilos,

- minél vadabb egy gondolat, annál jobb,

- minél több gondolat jut eszünkbe, annál jobb,

- ajánlatos a gondolatokat kombinálni.

A brainstroming során az ötletek mennyisége fontosabb, mint a minősége.

 

2)      Szinektika

 

A szinektika különféle analógiákat használ, hogy új, innovatív perspektívákat érjen el, hogy segítsen másképp látni a megszokott dolgokat. Az analógiák lényege, hogy az ismerőst ismeretlenné tegye és segítse az innovációt.

 

1)      Direkt analógia: összehasonlítja a szóban forgó problémát egy másik ismert rendszerrel. (pl.: a probléma, hogy hogyan építsünk hidakat és víz alatti épületeket, figyelembe vehetjük azt, hogy a tengeri viharok hogyan hoznak létre üregeket.)

 

2)      Személyes analógia: a probléma részeként képzeljük el magunkat. (pl. egy feltaláló elképzeli, hogy ő egy nagy kerék. Ha nagy keréknek képzeli magát, akkor egy új perspektívát ad, amely egy konstruktív megoldáshoz vezethet.)

 

3)      Mindmap („gondolattérkép”)

 

Egy adott problémakörrel kapcsolatos asszociációk összegyűjtésére és kezdetleges rendezésére, feldolgozására szolgál.

Menete: leírjuk a központi fogalmat egy lap közepére és aztán köré jegyezzük az asszociációk egy sorát. A végeredmény egy ágas-bogas alakzat, mely további feldolgozást igényel.

 

4) Creativ Problem Solving (CPS) vagy Kreatív Probléma Megoldása

 

Az eredeti Alex F. Osborn (1953) által kidolgozott eljárás három lépésből állt:

-          ténymegállapítása

-          ötletkeresés

-          megoldás megtalálása

 

Ezt a modellt dolgozta át később Parnes egy ötlépéses modellé. Az Osborn-Parnes féle CPS lépései a következők:

 

-          Ténymegállapítás: az összes háttérinformáció megszerzése, adatgyűjtés, ténykutatás.

-          Probléma meghatározás. A probléma újrafogalmazása, ha szükséges visszalépés az előző szintre.

-          Ötletkeresés: minél többféle megoldási lehetőség felvetése, az ítélkezés felfüggesztése mellett.

-          A megoldás megtalálása: a kitermelt ötletek közül a használhatóak kiválasztása.

-          A megoldás elfogadása: az ötlet kivitelezésére, továbbfejlesztésére és eladására vonatkozó terv kidolgozása.

5)      Scamper („gondolat ugrasztás”):

 

Osborn által kifejlesztett módszer. A megközelítés lényege, hogy valami új létrehozása egyszerűen valami meglévőnek megváltoztatása. Hét megváltoztató technikát alkalmaz a módszer:

 

 a) felcserélés :helyettesítsük be a problémába más paramétereket: szereplőket, tárgyakat.

 

b) kombináció: kombináljuk a rendelkezésre álló információkat.

 

c) adaptáció: más területeken hatékony módszerek, megoldások alkalmazása.

 

d) felnagyítás: a probléma elvont, groteszk felnagyítása.

 

e) szokatlan használat: a rendelkezésünkre álló eszközök újszerű, szokásostól eltérő használata.

 

f) selejtezés: lényegtelen elvetése, lényeges megtartása.

 

g) átcsoportosítás: a probléma újradefiniálása.

 

6)      KJ Method

 

 A csoport tagjai kártyákra írják ötleteiket egy adott probléma magjának meghatározásával kapcsolatban. Ezután a kártyákat csoportosítják-> egy csoportba kerülnek azok a kártyák, amelyek hasonló módon írják le a probléma természetét.

 

7)      Hierarchial Method

Az ötletek hierarchikus szerveződése jobb minőségű megoldásokat eredményez. A javasolt megoldásokat csoportba kell szervezni közös tartalmuk alapján. Ezután hierarchia alakítható az alacsonyabb szintű és a magasabb szinten lévő felvetések kombinációjával, vagy a köztük lévő kontrasztok kiemelésével/átfedésével.

 

 

8)      Az „Öt miért” módszer

 

Bármilyen problémával kapcsolatban tegyük fel a kérdést: miért? Ha ezt megválaszolják kérdezzük meg:miért van ez így? Ha a „miért”-et ötször megismételjük, garantáltan megértjük, mi a probléma lényege.

 

9)      Asszociációs megjegyzések

 

Alkalmazása során arra buzdítjuk a diákokat, hogy egy szöveg, könyv olvasása közben külön papírra vagy a margóra „vesd össze:…oldal” jellegű megjegyzéseket illesszenek. Ezáltal már egy szöveg első olvasatakor beinduló kreatív, asszociációs folyamatokra buzdítjuk a diákokat, valamint papírra vetjük az egyszeri kiváló gondolatokot.

 

10)   Ötletbomba (Mező Ferenc)

 

A kreatív gondolkodás ötletbomba technikája hat lépésből áll, s kisszámú alapötletből kiindulva robbanásszerűen növeli a potenciális megoldások számát.

 

Első lépés: három szempont kiválasztása, amelyek alapján a problémamegoldást értékelni fogjuk. (pl. pontosság, gyorsaság) Azért három szempont kiválasztása, mert kellően árnyalt megoldásokat tesz lehetővé.

 

Második lépés: három alapötlet létrehozása alapötletenként. (3szempont*3 ötlet=9)

Harmadik lépés: három variáció létrehozása alapötletenként

Negyedik lépés: kombinációk alkotása

Ötödik lépés: három ígéretes megoldás kiválasztása a lehetséges megoldások közül az eddig használt szempontok, illetve szükség esetén további szempontok alapján.

Hatodik lépés: gondolatkísérlet. „mi lenne ha..”jelleggel gondolkodunk a három ígérete megoldás alkalmazásának következményeiről Eredmény: a legjobbnak tartott megoldás kiválasztása, s hozzáfogás a megvalósításhoz.